A nagy Á-Show

A hétvégére olyan jó idő kerekedett, hogy még a városi népség nagy részét is kicsalogatta a szabadba a napsütés. Én sem maradhattam tétlen, itt volt az alkalom, hogy az ősszel elmaradt talajmunkákat elvégezzem. Most még lesz ideje a talajnak kipihenni a durvább beavatkozást, s mire belekerülnek a haszonnövények, már kiegyensúlyozott víz-levegő-mikrobiális háztartása lesz.

Najó, szombaton még inkább a haverokkal társasoztunk, de vasárnap már magamhoz ragadtam ásót, ásóvillát, talyigát, meg mérőszalagot és nekiálltam az ásásnak. A terep- és igényfelmérés (mit és mennyit is akarnánk dézsmálni a miniédenből) közben arra jutottunk, hogy alakítsunk ki 3 parcellát, az egyik lesz az "árnyékos" - amit két öreg szilvafa árnyéka tud védeni dél felől; a második lesz a "félárnyékos" - amelyik az előzőnek hosszirányú folytatása; a harmadik pedig a "napos" - amely az előzőekkel szemben, a kert másik oldalánál foglal helyet, és nincs semmi, ami a déli órákban árnyékolná. Valahogy így:

Ez alkalommal egyelőre csak az árnyékos ágyás felásását terveztem be, tekintettel az előző napi bulájból maradt fejfájásra... :P

A parcella mérete 1,5*6 m, hogy két oldalról jól el lehessen érni mindent, de azért ne is kelljen sokat körbeszaladgálni, ha valamit éppen a másik oldalról kellene elérni. A kerítéssel párhuzamosan, attól 60 cm távolságban mértem ki az ágyás helyét, hogy biztosan és kényelmesen körbe lehessen járni, akár talicskával is.

A felásás módja kicsit eltér a szokásostól. Először is kell egy deszka, ami kb olyan hosszú, mint amilyen széles az ágyás (jelen esetben 150 cm), és kb 90-100 cm széles. Ezt a deszkát arra használjuk, hogy ráfektetjük az ágyásnak arra a részére, amire amúgy ráállnánk. Ha erre a deszkára állunk, súlyunk nagyobb felületen oszlik el, s így kevésbé tömörítjük a talajt. Ásáshoz és ültetéshez is használhatjuk. Később ugyebár nem annyira.

Nekem most nem volt deszkám, de jelen esetben ez talán bocsánatos, ugyanis régóta fel nem ásott talajt kellett megművelni, így valszeg túl sokat már nem tömörítettem rajta azzal, hogy két lábbal direktbe ráálltam. De ültetéshez már beszerzek egyet.

Az ásást az ágyás rövidebbik oldalával párhuzamosan végezzük. Az első kiásott árok anyagát talicskába tesszük, s félrerakjuk. Így lesz némi hely (érdemes akár 2 ároknyi anyagot is félretenni - a szerk. megjegyzése), hogy dolgozhassunk az ásóvillával. Az ásóvillát az árok aljába szúrva, s lenyét lenyomva fellazítjuk az alsóbb réteget. Hivatalosan. Nekem ez utóbbi művelet nem annyira sikerült, mert olyan kötött volt a talaj, hogy az első bátrabb mozdulatnál hallottam az ásóvilla reccsenését. S mivel vadiúj jószág volt, nem akartam fél percnyi használat után a kukába dobni, ezért a következő módszert dolgoztam ki.

Az ásóvillát az árok aljába szúrtam, kicsit jobb-balra megmozgattam, majd lejjebb nyomtam, újra jobbra-balra megmozgattam, s még egy kicsit lejjebb nyomtam (ekkor szúródott be kb a teljes villaág hosszában az eszköz), s ha még engedte, jobbra-balra megmozgattam. Ezt a műveletet 4-5-ször kellett megismételni, hogy az ágyás teljes szélességében végigérjek, s valamennyire az alsóbb rétegek is meg legyenek lazítva. A nagykönyv szerint, jövőre könnyebb lesz az ásás, mert a termesztett növények gyökerei mélyebbre hatolnak, s így segítenek a mélylazításban. Meglássuk.

A második árokból ásóval kiemelt anyagot áthelyezzük az elsőbe, így hozzáférünk megint ásóvillázni az árok alját. S így tovább a teljes 6 méteren. Végül a fellazított föld elég lesz ahhoz, hogy ne hiányozzon az első (két) árokból kitermelt föld, még egy kicsit púpos is marad az ágyás, ami egyáltalán nem baj. A nagyobb rögöket az ásóvillával szétütögetjük, s végül szépen gereblyével egyenletesre csíkozzuk a felszínt.

Amint a képen is látható, a gereblyézés szakaszában munkára foghatjuk keresztgyermekünket is, ha éppen van kéznél. A háttérben füstölő tűz a fákról lemetszett beteg ágak biztonságos megsemmisítését hivatott elvégezni. Miközben ugyanis én a magam kis 9 négyzetméteres ágyását abajgattam, egy nyugdíjas kertészbácsi szépen körbemetszette a gyümölcsfákat és meg is permetezte őket kénes-kálciumos lével.

A könyv azt írta az első ásás és beültetés akár 6,5-11 órát is igénybe vehet. Először kuncogva olvastam ezt a részt, de így utólag be kell valljam, tényleg 6 óra volt felásni a 9 négyzetmétert! Főleg az ásóvillázás vitt el sok időt, de ez szükséges ahhoz, hogy szép erős gyökerű növényeink legyenek. A második-harmadik ágyásnál már remélem gyorsabb leszek azért. De innen üzenem nagymamámnak, nagynénémnek és minden kételkedőnek, hogy igen, tudom, hogy ásni is kell a kertészkedéshez, és igen, felástam. Jó mulatság, férfimunka volt. A mulatságot ráadásul kiegészítette az is, hogy ebédidőben megszakítottam a munkát, bográcsavatás céljából: túrós csuszát melegítettünk benne, és március első napsugaras kék ege alatt költöttük el az ebédet :)

Aznap este nem nagyon kellett ringatni az elalváshoz...