A második ágyás talajelőkészítése során már nem volt fejfájásom, mégis csupán fél órát sikerült rövidíteni a munkaidőn. Mondjuk extra nehezítő körülménynek most ott volt:
- egy nagyi, aki teljesen elvetemültnek nézett, hogy "azt a kemény földet" túrom, mintha egy néhány éve nem művelt talajt már soha többet nem lehetne felásni.
- és egy dédi, aki folyton le akart állítani, nehogy elfáradjak. Kedves tőle, de hát fáradság nélkül, nincs ásás. Ásás nélkül nincs termény, úgyhogy vita lezárva, tovább dolgoztam.
Végül ez is csinos kis ágyás lett az előzőnek nagyjából hosszanti folytatásában, ez lesz az ún. félárnyékos ágyás.
A két kész ágyást be is vetettem. Egyelőre csak fehér mustárral, ami zöldtrágya lesz, nem ehető növény, viszont hasznos. A kis növénykék nagy felületű leveleivel lefedi majd a talajt, így abban megőrződik a nedvesség*.
*Nedvesség: természetes esők sajnos mostanában nem nagyon voltak, locsolni kell. Van vadiúj rikító narancs színű 10 literes locsolókannám, ebből 2-3 fordulóval tudom belocsolni az ágyásokat egyenként. Egyelőre heti 3x tesszük ezt, kedves barátnőm segítségével.
A kert végében lévő komposzthalmot is rendeztük, az ásóvilla kiváló szolgálatott tett ezúttal is. Szétválogattuk a nagyobb ágakat, ezek külön kupacba kerültek, és átforgattuk a jelenleg összegyűlt adagot. Közben jó húsos, kövér gilisztákat is láttunk, s ez furcsa mód valami kellemes melegséggel töltötte el a szívemet... Az átforgatásból következőleg maradt egy komposztnyi hely az új nyersanyagoknak is. A "régi kupacra" már nem rakunk több anyagot, csak hagyjuk állni, érni, s őszig még néhányszor átforgatjuk majd. Ez fog őszre egészen megérni, és kikerülni a bearatott termények helyére, az őszi talajmunkák során.
A bográcsot sem hagytuk újra beporosodni, nap végére nagyon jól esett a benne főzött pásztortarhonya, a tavaly saját kezünk munkájával eltett savanyúsággal kísérve. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szóljál hozzá!