A komposztálásról

Ez itt egy kom-post :D Oké, ez volt a mai fárasztó szóvicc :)

Bálint gazda szerint hamarosan magvetés és palántanevelés időszaka kezdődik, de addig is, mi az amit télen is megtehetek a kertért?
Komposztálok!

A komposztálás folyamán visszaadjuk a talajnak mindazokat a tápanyagokat, amelyek a növény növekedése folyamán kikerültek belőle, ugyanakkor mi (emberek) nem használtuk fel. Az eljárás folyamán egy kicsit felgyorsítjuk a szerves anyagok lebomlását, hogy az egyes tápelemek újra felvehető formában álljanak rendelkezésére a fáknak, palántáknak és a növények növekedését segítő mikroszervezeteknek (ti. vannak hasznos kis rovarok, mikróbák, gombák a talajban - amelyek nélkül nem is lehetne tartósan, hosszútávon, egészséges élelmiszert előállítani - nekik is szükségük van táplálékra). Az eljárás a termőtalajképződés, a humuszosodás. Legtöbbször a humusz "ember általi" készítését  nevezzük komposztálásnak.

Amit most komposztálok, az persze még nem az én kertemben termett, de mivel a teljes folyamat néhány hónapot vesz igénybe, és ősszel illik a talajba forgatni kész komposztot, jobb, ha van legalább valami, mintha semmi sem lenne. Másrészről ezzel máris csökkentem a ház(?)tartásom hulladákkibocsátását. Harmadrészt meg kiváló lehetőség kísérletezni!

A hivatásos komposztláda nagy és a kertben van. Az én lakásom meg kicsi, és nincs közel a kert, hogy naponta kiszaladjak a krumplihéjjal és társaival a komposzthoz. Ezért kicsit trükközni kell. A neten két szóba jöhető megoldást találtam:

A) az anaerob mikróbás komposztáló lényege, hogy bizonyos oxigén nélkül működő mikroorganizmusokat adunk a humuszolandó anyaghoz, és biztosítjuk a dolog levegőmentességét oly módon, hogy összepréseljük az egész cuccost és elzárjuk a külvilágtől egy arra alkalmas tárolóban (engem ez a silózásra emlékeztet). Van hozzá csinos vödör, csurgalékvízelvezető csappal, meg speckó mikróbacsomag.
Előnyök (szerintem): kis helyet foglal, a tömörítés miatt jól csökkenti az anyag térfogatát, szagmentes, könnyen kezelhető.
Hátrányok (szerintem): csak két hétig maradhat benne az anyag, s az így elkészült anyag még további (szabadtéri?) komposztálást igényel a talajba juttatás előtt.
Ára: kb 15.000 Ft + 2500 Ft/kg mikróba

B) a vörösgilisztás komposztálás során gyakorlatilag modellezhetjük a baromfiudvar szemétdombját, ahol a kiskakas helyett magunk fogunk kapirgálni olykor, s gyémánt félkrajcár helyett humuszt találunk majd. S mint tudjuk mindkettőnek nagy a széntartalma, ám a humusz mégiscsak értékesebb, mert abból hamar lehet ehetőt készíteni, míg a gyémántot igen nehéz megrágni :)
Előnyök (szerintem): mi magunk alakíthatjuk ki a pontos méretet (de minimális mérete ugyanúgy egy vödörnyi, ahogy a mikróbásé), az 1-4 hónap alatt elkészült anyag azonnal felhasználható.
Hátrányok (szerintem): kicsit több törődést igényel.
Ára: kb. 1500 Ft.

Nos, jelentős olcsóbbsága miatt én először a B) megoldást próbálom ki. Persze, ha valaki megfinanszírozza, örömmel kísérletezem a mikróbákkal is :)