A társasház előtti rózsákkal ismerkedtem meg legelőször. De szúrósak voltak, gyakran tetvesek és különben is túl magasak ahhoz, hogy közelről megszagolhassam őket. Márpedig egy alig-óvódás csak a hozzá közel levő dolgokkal ismerkedik szívesen. Így tehát a Kisherceghez hasonlóan, először én is csalódtam a rózsákban...
Nagyszüleim kertjében azonban közel volt a föld, és abból rikító zöld leveleivel huncutul hívogatott a zsenge sárgarépa. S mint az óvódásokat általában, engem sem zavart az anyaföld íly szoros közelsége és ragaszkodása a répához, hanem csak úgy, a talajból éppen kihúztam a répát, s már ropogtattam is a narancsszínű gyökeret a homokkal együtt. És ott volt még a pöszméte, és a szamóca, amit csak úgy le lehetett csippenteni, a kapor az ágyások szélén mindig szalutálva állt, s várta rendületlen ólomkatonaként, hogy egybefőljön a tökfőzelékkel, vagy megsavanyodjon az uborkákkal. Micsoda móka volt az uborkák között az óriásokat keresni, amit "meghagytunk magnak". De a krumpliásásnál nem voltam ily bátor, mert a szúrós indáktól sokkal nagyob "veszély" gurult ki indőnként a gumók helyett: a zöld varangy! S habár azt a fölnőttek nem nagyon szerették, de a tengeri meg a napraforgó erdejében kiváló fogócskát lehetett játszani. A kacsáknak nagyapám hozott az árokpartról olykor hosszú szárú csilántot, jujj, hát az még veszedelmesebb volt, mint a varangy! És nagyapám hős volt, mert ha éppen nem találta a munkás kesztyűjét, hát szabad kézzel tömködte a szúrós zöldet a szecskázóba... az ám, viszont a frissen vágott csalán illatát szerettem én is. Mi, gyerekek inkább a sóskát szedtük csak a töltésről. És nagyapám néha horgászni vitt, akkor korán hajnalban fölkeltünk, s a pihegő, harmatos földből gilisztát ástunk ki, meg lóbogarat a szemétdomb alól.
Hát valahogy így, nekem többnyire csak a nyári bőségszaru jutott a bodrogközi kertből... Anyával a városban laktunk és a balkonon csípőspaprikát, meg koktélparadicsomot termesztettünk a muskátlik és petúniák előkelő társaságában. A modern kor szellemével bekerültek még a lakásunkba olyan hasznos növények, mint a citromfű és az aloe, köszönik, jól elvannak a cserépben.
Én közben kinőttem az óvódát (sajnos :( ), de nem hagytam eltántorítani magam a természettől, s legalábbis fejben és szívben kiképeztem magam (kiképeztek tanítóim). Kertesházunk egy ideig még nem lesz, örülünk a kis panelnak, amiben lehet aludni, s olvasgatni is ráérős délutánon...
De most lesz egy kis bérelt földem (én leszek a béresleány :D), és állítólag van egy olyan ökológiailag is okés módszer, ami kis területen is jó hozamot tud produkálni (hogy legyen mivel megrakni a szekeret), s hosszútávra névze még csak nem is igényel sok fizikai munkát (inkább több okos tervezést). Hát lássuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szóljál hozzá!