A kis komposztor

Ahogyan azt az előző kom-postban leírtam (bocs, de nagyon tetszik :), vörösgilisztás komposztálót építek. Nagyjából az itt linkelt leírás alapján... hát nagyjából.

Először is kellene egy faláda. Meg is álmodtam az ideális faládát: valami ilyesmi (>>) lenne, vagyis 2 rekeszes, középen olyan elválasztó fallal, ami cserélhető: lenne egy teli, ami megakadályozza a giliszták átjutását, és egy rácsos, ami engedi. Ez utóbbira akkor van szükség, amikor az egyik rekesz megtelt és kvázi készen van a komposzt, ekkor elkezdjük megrakni a másik rekeszt tápanyaggal, a giliszták pedig átmászhatnak, s mikor átmásztak, a rácsos fal helyett visszatesszük a telit, és begyűjtjük a kész komposztot, amely immár gilisztamentes.
Sajnos ilyenem nem volt otthon, viszont van egy kiszolgált műanyag kosaram, ami jól szellőzik. Talán túlságosan is jól, mert túl nagyok a lyukak rajta, ezért kibéleltem egy kisebb lukú anyaggal: szúnyoghálóval.

Táptalajnak kiválóan megteszi a tavalyi muskátlik alól kiszedett (tápanyagszegény) virágföld, összekeverve a néhány napja gyűjtögetett kávézacc-tefilter-tojáshéj (általam csak "szárazkomposztnak" nevezett) mix-szel, továbbá tettem még hozzá elszáradt leveleket és összedarabolt tojástartót (ez lesz a nedvességtartó szénforrás). Őket egy lavórban összekevertem még vízzel. Ezt a fincsi moslékot beöntöttem a kosárba.

A gilisztákat egy közeli horgászboltból szereztem. Számolás és mázsálás után ráöntöttem őket a táptalaj tetejére, 5 perc se kellett és betúrták magukat a felszín alá. Ezután a felszínre elhelyeztem kb egy réteg vastagságban krumpli- és répahéjat, s jól bespricceltem még az egészet. Majd jól megfigyelem mennyi idő alatt húzzák be a földbe, és akkor ki lehet számolni, hogy X darab giliszta Y nap alatt Z mennyiséget tud "elfogyasztani". Végül az egészet még letakartam egy kerek sárga tálcával a nedvességmegőrzés végett.

Végül helyére tettem a "ládát", a mosogató alá, mert ottan sötét is van, meg amúgy is ott gyűjtjük a szemetet, csak vigyázni kell mit hova teszek legközelebb.

Lássuk mindezt számokban:
A kosár magassága 18 cm, átmérője kb. 25 cm. Tehát a szabad felülete: 452 cm2, ami 0,045 nm.
A kosár térfogata pedig: 8136 cm3, vagyis kb 8 liter.

A giliszták száma: 82 db (4 db "közepes" jelölésű dobozban). Ezek összesen 60 g-ot nyomnak.
A link szerint 0,2 nm/kg giliszta az optimális arány, ez alapján nálam még 3,75x ennyi giliszta is vidáman eltekeregne. Hát majd meglássuk, hogy bírja az első generáció szusszal. Merthogy ételből viszont akad nekik bőségesen.

Bájdövéj az össz befektetés: 110 Ft/doboz*4 = 440 Ft volt (a giliszták ára), mert minden más hozzávaló volt otthon. :)

A komposztálásról

Ez itt egy kom-post :D Oké, ez volt a mai fárasztó szóvicc :)

Bálint gazda szerint hamarosan magvetés és palántanevelés időszaka kezdődik, de addig is, mi az amit télen is megtehetek a kertért?
Komposztálok!

A komposztálás folyamán visszaadjuk a talajnak mindazokat a tápanyagokat, amelyek a növény növekedése folyamán kikerültek belőle, ugyanakkor mi (emberek) nem használtuk fel. Az eljárás folyamán egy kicsit felgyorsítjuk a szerves anyagok lebomlását, hogy az egyes tápelemek újra felvehető formában álljanak rendelkezésére a fáknak, palántáknak és a növények növekedését segítő mikroszervezeteknek (ti. vannak hasznos kis rovarok, mikróbák, gombák a talajban - amelyek nélkül nem is lehetne tartósan, hosszútávon, egészséges élelmiszert előállítani - nekik is szükségük van táplálékra). Az eljárás a termőtalajképződés, a humuszosodás. Legtöbbször a humusz "ember általi" készítését  nevezzük komposztálásnak.

Amit most komposztálok, az persze még nem az én kertemben termett, de mivel a teljes folyamat néhány hónapot vesz igénybe, és ősszel illik a talajba forgatni kész komposztot, jobb, ha van legalább valami, mintha semmi sem lenne. Másrészről ezzel máris csökkentem a ház(?)tartásom hulladákkibocsátását. Harmadrészt meg kiváló lehetőség kísérletezni!

A hivatásos komposztláda nagy és a kertben van. Az én lakásom meg kicsi, és nincs közel a kert, hogy naponta kiszaladjak a krumplihéjjal és társaival a komposzthoz. Ezért kicsit trükközni kell. A neten két szóba jöhető megoldást találtam:

A) az anaerob mikróbás komposztáló lényege, hogy bizonyos oxigén nélkül működő mikroorganizmusokat adunk a humuszolandó anyaghoz, és biztosítjuk a dolog levegőmentességét oly módon, hogy összepréseljük az egész cuccost és elzárjuk a külvilágtől egy arra alkalmas tárolóban (engem ez a silózásra emlékeztet). Van hozzá csinos vödör, csurgalékvízelvezető csappal, meg speckó mikróbacsomag.
Előnyök (szerintem): kis helyet foglal, a tömörítés miatt jól csökkenti az anyag térfogatát, szagmentes, könnyen kezelhető.
Hátrányok (szerintem): csak két hétig maradhat benne az anyag, s az így elkészült anyag még további (szabadtéri?) komposztálást igényel a talajba juttatás előtt.
Ára: kb 15.000 Ft + 2500 Ft/kg mikróba

B) a vörösgilisztás komposztálás során gyakorlatilag modellezhetjük a baromfiudvar szemétdombját, ahol a kiskakas helyett magunk fogunk kapirgálni olykor, s gyémánt félkrajcár helyett humuszt találunk majd. S mint tudjuk mindkettőnek nagy a széntartalma, ám a humusz mégiscsak értékesebb, mert abból hamar lehet ehetőt készíteni, míg a gyémántot igen nehéz megrágni :)
Előnyök (szerintem): mi magunk alakíthatjuk ki a pontos méretet (de minimális mérete ugyanúgy egy vödörnyi, ahogy a mikróbásé), az 1-4 hónap alatt elkészült anyag azonnal felhasználható.
Hátrányok (szerintem): kicsit több törődést igényel.
Ára: kb. 1500 Ft.

Nos, jelentős olcsóbbsága miatt én először a B) megoldást próbálom ki. Persze, ha valaki megfinanszírozza, örömmel kísérletezem a mikróbákkal is :)

Kertészpalánta

A társasház előtti rózsákkal ismerkedtem meg legelőször. De szúrósak voltak, gyakran tetvesek és különben is túl magasak ahhoz, hogy közelről megszagolhassam őket. Márpedig egy alig-óvódás csak a hozzá közel levő dolgokkal ismerkedik szívesen. Így tehát  a Kisherceghez hasonlóan, először én is csalódtam a rózsákban...

Nagyszüleim kertjében azonban közel volt a föld, és abból rikító zöld leveleivel huncutul hívogatott a zsenge sárgarépa. S mint az óvódásokat általában, engem sem zavart az anyaföld íly szoros közelsége és ragaszkodása a répához, hanem csak úgy, a talajból éppen kihúztam a répát, s már ropogtattam is a narancsszínű gyökeret a homokkal együtt. És ott volt még a pöszméte, és a szamóca, amit csak úgy le lehetett csippenteni, a kapor az ágyások szélén mindig szalutálva állt, s várta rendületlen ólomkatonaként, hogy egybefőljön a tökfőzelékkel, vagy megsavanyodjon az uborkákkal. Micsoda móka volt az uborkák között az óriásokat keresni, amit "meghagytunk magnak". De a krumpliásásnál nem voltam ily bátor, mert a szúrós indáktól sokkal nagyob "veszély" gurult ki indőnként a gumók helyett: a zöld varangy! S habár azt a fölnőttek nem nagyon szerették, de a tengeri meg a napraforgó erdejében kiváló fogócskát lehetett játszani. A kacsáknak nagyapám hozott az árokpartról olykor hosszú szárú csilántot, jujj, hát az még veszedelmesebb volt, mint a varangy! És nagyapám hős volt, mert ha éppen nem találta a munkás kesztyűjét, hát szabad kézzel tömködte a szúrós zöldet a szecskázóba... az ám, viszont a frissen vágott csalán illatát szerettem én is. Mi, gyerekek inkább a sóskát szedtük csak a töltésről. És nagyapám néha horgászni vitt, akkor korán hajnalban fölkeltünk, s a pihegő, harmatos földből gilisztát ástunk ki, meg lóbogarat a szemétdomb alól.

Hát valahogy így, nekem többnyire csak a nyári bőségszaru jutott a bodrogközi kertből... Anyával a városban laktunk és a balkonon csípőspaprikát, meg koktélparadicsomot termesztettünk a muskátlik és petúniák előkelő társaságában. A modern kor szellemével bekerültek még a lakásunkba olyan hasznos növények, mint a citromfű és az aloe, köszönik, jól elvannak a cserépben.

Én közben kinőttem az óvódát (sajnos :( ), de nem hagytam eltántorítani magam a természettől, s legalábbis fejben és szívben kiképeztem magam (kiképeztek tanítóim). Kertesházunk egy ideig még nem lesz, örülünk a kis panelnak, amiben lehet aludni, s olvasgatni is ráérős délutánon...
De most lesz egy kis bérelt földem (én leszek a béresleány :D), és állítólag van egy olyan ökológiailag is okés módszer, ami kis területen is jó hozamot tud produkálni (hogy legyen mivel megrakni a szekeret), s hosszútávra névze még csak nem is igényel sok fizikai munkát (inkább több okos tervezést). Hát lássuk!

Paraméterek

Helyszín, talaj
"A Kert" valójában nem is az enyém, hanem egy igen kedves barátomé, aki volt szíves megengedni, hogy egy részt belőle megműveljek. Jelenleg nem sokkal másabb, mint e blog háttere: csupán zöld fű és kb húsz centi hó borítja a talajt. Néhány gyümölcsfa, egy kutya és egy macska teszi ki a látható méretű élőlények listáját.

Társ-kertelemek
A gyümölcsfákkal már tavaly jó barátságot kötöttünk, csodás baracklekvárt, almadzsemmet és almaecetet készítettünk együtt. Illetve egy másik kalandortársam kísérletéből kiderült, hogy a paradicsom megterem a területen. Mindezekből úgy hiszem, nagy baj nem lehet :)

Megközelítés
Szerény személyem 11,6 km távolságra töltöm éjszakáim egy panellakásban. (Ugye, kezd egyre világosabb lenni, miért nagy dolog számomra a kert?) A kert megközelítését többnyire biciklivel fogom megtenni, amikor csak ezt az időjárás megengedi. Mondjuk, ha az időjárás olyan, hogy nem lehet biciklivel közlekedni, valószínűleg kertészkedni sem alkalmas, így tehát máris megvan az első összhang! A tekerés pedig, mint tudjuk, nagyszerű sport: odafelé bemelegít, hazafelé levezeti az izommunkát :)
Azért azt is illik megemlíteni, hogy nem csak kert céljából teszem meg azt a majdnem 12 km-t, hanem elsősorban a már említett nagyon kedves ismerős családjának meglátogatása, a velük közös időmúlatás (kaláka, bulizás, mozizás, keresztgyerek abajgatása, borozgatás, stb.) céljából.

Szerszámok
Azt mondják, van nekik mindenféle kerti szerszám, ezzel tehát megvagyunk.

Víz
A kerti csapból igény szerint lehet öntözni is. Pipa.

Levegő, napfény
Hála Istennek!

Feldolgozás, tárolás
Egészen biztos, hogy van nyári konyha és pince is, hiszen azok finomságokkal való megrakásában már magam is segédkeztem.

Növények
Tervezés folyamatban...

Üdvöz Légy!

Volt egy álmom (...) Lesz egy kertem.

(...) = Mindazt, ami a két állapot között történik megörökítem itt is, saját és a Te -nyájas olvasó- szórakoztatására, okulására.

Hogy miért olyan nagy dolog egy kert, hogy arról blogot kell írni?
Mert nekem régi álmom, de még soha ezelőtt nem volt rá alkalom, hogy teljesüljön.
Mert ha jó kert lesz, akkor egy darabka művelt földdel egyszerre szolgálom az isteni parancsot, a természetet és a saját pocakomat. És ez nem akármi!
Mert szórakoztató, és érzékeket gyönyörködtető.
Mert szeretek írni és megosztani.
Mert a munka nemesít!